A könyvajánlót írta: Suller Ildikó Tünde. Szerző: Deborah Heiligman, fordította: Varga Csaba Béla, illusztrálta: LeUyen Pham. Budapest: NHK Naphegy Kiadó, 2014.


A budapesti varázsló, vagy egy matekos csudabogár? Bármiképpen is tituláljuk Erdős Pál magyar matematikust, egy biztos: nem hétköznapi ember volt. Kedves kicsik és nagyok! Lányok és Fiúk! Ti, akik szintén imádjátok a matekot. … mert ugye így van… Meg tudjátok-e vajazni a kenyereteket? Be tudjátok-e kötni a cipőtöket? Fel tudjátok-e vágni a húst a tányérotokon? Igen? Jól van!

Nahát. Ő ezt nem tudta. Mint ahogyan fiatal felnőttként nem tudta kimosni sem a ruháit, megfőzni sem az ebédjét. Sőt. Képtelen lett volna megházasodni és gyereket nevelni. Éppen ezért, kialakította a saját életrendjét. Így boldogan élt, nagyon sok barátot szerzett, s közben azzal foglalkozott, amit nagyon szeretett: a matematikával.

A kis Pali 3 éves volt, amikor anyukájának vissza kellet mennie dolgozni. Matematikát tanított az iskolában. Pali a dadussal maradt, de végtelenül szerette az anyukáját, s tudta, ha beköszönt a nyár, az anyukája az ideje 100 %-át vele fogja tölteni. Ezért megtanult számolni, s kiszámolta, hány nap múlva kezdődik a vakáció. 4 éves elmúlt, amikor megismerkedett a negatív számokkal, 10 évesen pedig beleszeretett a prím számokba. A szabályokat azonban ki nem állhatta! Ezért elérte, hogy nem kellett iskolába járnia, otthon maradhatott a dadussal. Így legalább egész nap a számokon gondolkozhatott! Amikor nagyobb lett, középiskolába ment. Most már 1 000 000-szor jobban szeretett iskolába járni. Sok barátot szerzett, akik ugyanannyira szerették a matematikát. Húsz éves korára világhírnevet szerzett, ekkor kezdték „a budapesti varázsló”-ként emlegetni. Ekkortájt hívták meg először külföldre, s onnantól kezdve ez lett az élete: bepakolta néhány ruháját és a jegyzeteit két bőröndjébe, s oda ment, ahová egy matematikai probléma kapcsán hívták. Mindenhol újabb és újabb feladatokat adott, kapcsolatot létesített a világ matematikusai között. Úgy tartotta: „matematikus + matematikus + matematikus = több és jobb matematika”. Ne kérdezzétek, mennyire volt furcsa a vendéglátói szemében, hogy ők vágták fel neki étkezéskor a gyümölcsöt, fizették be a számláit! S egyáltalán, szörnyen rendetlen volt! „Az elmém nyitva áll!” Ezzel a felkiáltással gyakran keltette fel hajnalban vendéglátóit, s nem volt apelláta – matekozni kellett. Ennek ellenére világszerte nagyon szerették! Nagylelkű volt a tehetségével és a pénzével is. Matematikus barátainak megmutatta, hogyan lehet új, jobb módon foglalkozni a matematikával, s együtt csodálatos dolgokat számoltak ki. Ugyanakkor gyakran segített szegény embereknek, és adott jutalmat azoknak, akik valamilyen nehéz matematika feladványt megoldottak.

Erdős Pál gyerekkorában.

A kép forrása: http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/humor/pgom.html#xyz-2

Ha arra is kíváncsiak vagytok, kiket nevezett epszilonoknak, és miért kémkedett utána az amerikai titkosszolgálat, feltétlenül olvassátok el ezt a nagyszerű illusztrációkkal teli kötetet!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük