Az ajánlót írta: Sutáné Csulik Andrea. a kötetek szerzői: Jill Tomlinson.


Tökéletes esti meseÁllatos és vicces? Megnyugtató, mégis bátor és kalandos? És még az illusztrációi is szépek? Ezek Jill Tomlinson brit írónő könyvei.

Tomlinson 1968-ban írta meg A bagoly, aki félt a sötétben című könyvét, és bár előtte is jelentek meg meséi, ezzel lopta be magát egy életre a gyerekek szívébe. A történetet azóta sokszor kiadták, magyarul Cantone Anna Laura humoros képeivel jelent meg.

A sorozatnak egyértelműen ez a legnépszerűbb kötete, mert egy olyan problémát ültet át mesei formába, amivel minden kisgyerek találkozik, és ami a szülők számára is teljesen egyértelmű. A sötétségtől való félelem minden gyerek életében egy olyan fejezet, ami az egész családot érinti, ezért nem csoda, hogy már ötven éve lelkesen olvassák a varázslatos erejű mesét. Hupp, a bagolyfióka fél a sötétben. Hupp ugyanis azért fél a sötéttől, mert nem ismeri. Sőt, a sötétség első ránézésre megismerhetetlennek, feltérképezhetetlennek tűnik. A bagolyszülők türelmes bátorítására viszont a kis bagoly útra kel, és szembenéz az idegenséggel. Arról pedig kiderül, hogy nem is olyan szörnyű, mint amilyennek elképzelte. Az ismeretlentől való félelem legyőzése minden kisgyerek életében elkerülhetetlen, legyen szó sötétségről, költözésről, óvodásról, iskoláról, vagy felnövésről. Ám, ha kicsit jobban megnézzük a fejezeteket ebben a könyvben, és Tomlinson többi meséjét is górcső alá vesszük, sokkal árnyaltabb pszichológiai dinamikákat találunk, mint első olvasásra sejtettük. Mindez nem véletlen, az írónő az a fajta tudatos meseíró, aki alapos kutatásokat végzett a gyerekek belső konfliktusairól, szorongásairól, félelmeiről és az állatok viselkedéséről is. De mindez még kevés lett volna ahhoz, hogy igazi meseíró legyen. Az igazi titka, hogy hatalmas empátiával képes volt mesélés közben újra gyerekké válni, és didaktikus megoldások, tanító példázatok helyett hagyta, hogy a hősei szépen végigmenjenek egy úton, amit nem szükséges megmagyarázni. És itt van Suzi, a cica, aki ugyancsak segít a gyerekeknek az egyik legnagyobb félelmükkel szemben: azzal, hogy elvesznek. Minden ovis és kisiskolás fejében teljesen átfut, hogy az eltévedés lehetősége bizony fennáll, sőt, van, akivel meg is történik. cica, aki haza akart menni pont így járt, amikor elaludt egy légballon kosarában, és a csatorna másik partján ébredt. Suzi bár irtózik a víztől, képes legyőzni a félelmeit és megvalósítania a lehetetlent.

Tomlinson azt mondta, azért választott a történeteihez állat szereplőket, mert az állatokkal mindig minden gyerek azonosulni tud. Ha pedig ez megvan, el is indulhatnak a főszereplőkkel, követve a mese fonalát. Végül pedig itt van Pongó, A gorilla, aki olyan akart lenni, mint az apukája. Az apa egy kisfiú szemével sokkal erősebb és ez önmaguk számára félelemmel tölti el az öt-hat éves fiúkat. A legfontosabb segítő elem, ami minden Tomlinson-mesekönyv magja, és ami valóban megkerülhetetlen minden kisgyerek számára, az az én-keresés, én-meghatározás folyamata. Jill Tomlinson humorral megírt hősei nem tudják, nem értik, vagy csak nem akarják elfogadni azt, aminek születtek, a történetük pedig azt festi le, ahogy lassan önmagukra találnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük