Írta: Suller Ildikó Tünde. A diafilm elérhető a következő linken: http://dydudu.hu/diafilm/009/09.html


Gyermekkorom kedvence volt A telhetetlen méhecske. Imádtam a képeit, a gyönyörű rajzait, a hangulatát, a melegséget, ami áradt belőle. Máig őrzök a homlokom mögött bizonyos képeket. Szél úrfit – minekutána mindig így képzeltem el a szelet. Az iskolapadban hátratett kézzel ülő kis méhecskéket – pont ugyanígy ültünk mi is az iskolapadban, no, nem önként, de ez egy másik történet. A kis telhetetlent levelével melengető körtét – ez a rajz társult aztán mindig a „melengeti” szóhoz, annyira kifejező volt! Már maga a főcímoldal is gyönyörű a maga egyszerűségében. A kacskaringós betűk a méztől csöpögő kiskanállal…

A cselekmény: Kis méhecske születik a méhkasban – sokadmagával. Torkos lett a szentem. Minden lehetőséget kihasznál, hogy mézet szopogasson. A tavaszi harsona felcsendülésével a méhrajok kiszállnak a kasból, megkezdődik a szorgos munka. Hősünk esetében a pocak degeszre tömése után kezdődik mindennek a szerényebb változata. A lódarázs lépre csalja a méhecskét, gyűjtse csak magának a mézet, hordja inkább az ő odújába. Hiába inti a körtefa virága!

Jó termés volt az idén. Eljött az ősz, a méhecskék visszavonulnak a kasba. Hősünk is menne a lódarázs odújába, ahová egész tavasszal és nyáron gyűjtötte a mézet. A gonosz darázs azonban becsapja az orra előtt az ajtót! Szegény kicsi méhecske pedig sírva vacog a hidegben. A körte vigasztalja, aki annak idején, virág korában figyelmeztetni próbálta. Szánja-bánja, hogy nem hallgatott a jó tanácsra, most a társaival lehetne a meleg, biztonságos kasban. Megmenekült végül a kis torkos hősünk! A kertész még éppen idejében találta meg, és vitte vissza otthonába a dermedt méhecskét, akit testvérei boldogan fogadtak.

Bízom abban, hogy a mai apróságok tetszését is elnyeri a sok-sok cukiság! A méhecskék bájos arca, a pici fullánkja, a méhecske iskola és az összes képkocka! Könnyen lehet, hogy együtt sírnak majd a méhecskével, ha meglátják szomorú arcát, és együtt örülnek majd a testvéreivel, amikor megkerül a kis szökevény. Ez ugyanis a sokadik titka a mesének – a szereplők arca annyira kifejező!

Jó szívvel ajánlom!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük