Az ajánlót írta: Sutáné Csulik Andrea

Írta és illusztrálta: Satoe Tone; fordította: Száz Joli. Budapest: Kisgombos Könyvek Kiadó, 2014.


A könyv szerzőjét a legrangosabb gyerekkönyves fesztivál zsűrije 2013-ban fődíjjal jutalmazta. A huszonéves japán lány munkájában hatalmas érzékkel kapcsolta össze a nyugati és a keleti képi hagyományokat.

A könyv első ránézésre egy művészeti album. Az író szándéka ez volt, a képek nyelvén mesélni el a történetet. Története egyszerű: egy vándorló kisbéka nem tud elaludni. Segítségére siet egy kisbárány, akivel álmában együtt vándorol. Vándorlásuk keretét az álmok birodalma adja. Útjuk végén jutalmuk a barátság. A látvány meghatározó eleme a táj. Az álmok vidékére induló barátok repülése úgy jelenik meg, hogy a dupla oldal legnagyobb részét az áttetsző ég tölti be. Az emelkedő lebegés élménye pont ebből fakad. Útjuk során bejárják a szárazföldeket és vizeket. Minden hónaphoz egy szín társul. A tájrészletek ábrázolása független az eddig megszokott téralkotási szabályoktól, a szereplők is néha akkorák, mint egy pipacs. Mindezt az álomlét magyarázza, csakúgy, mint barangolásuk változó irányait: hol lebegnek, hol vizek mélyére merülnek, hol mezőkön bolyonganak. Ebben a világban a fent és lent viszonyait átírja a fantázia. A kisbéka alakja is akkor nyer értelmet, ha tudjuk, hogy a keleti kultúrákban a béka az átváltozás szimbóluma. Japánban pedig az utazók által tisztelt állat. Az ő alakja társul ebben az utazásban a bárányéval, aki a keresztény kultúra központi szimbóluma. Innen nézve kap magyarázatot, hogy a szerző májusban indítja el hónapköreit. A két elveszett barát az újjászületés hónapjában talál egymásra. A kötet más szállal is kötődik a távol-keleti kultúrához: A természet, amelyben az ember csodálója a természetnek: csak átutazó. Ennek megfelelően a könyv szereplői nincsenek a középpontban, az uralkodó látványelem az őket körülvevő végtelen természet. A távol-keleti képalkotás hagyományai érvényesülnek abban is, hogy a szerző teret enged a „semminek”. A nyugati néző számára ez furcsa, a keleti gondolkodás szerint ez a belső megnyugvás. A könyv olyan közös barangolásra hívja az olvasót, amiben a képek helyet adnak a csendes szemlélődésnek, közös beszélgetésnek, bizonyságot adva arra, hogy az élet fontos dolgai a képek világával is elmesélhető.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük