Írta: Sutáné Csulik Andrea

Szerző: Lakatos István. Budapest: Kolibri Gyermekkönyvkiadó, 2015.


A főszereplő egy kislány, aki egyébként profi tolvaj. Egy Sperhakni nevű gonosztevő a főnöke, akivel a csatornában laknak. Emmának és társainak innen kell az éj leple alatt fellopózni a Nagyvárosba, hogy aztán onnan jól elcsenjenek mindent, ami értékes, majd levigyék a stájszot Sperhakninak. Emma sikeres a szakmájában, de persze minden megváltozik, amikor bezuhan Nikola Tesla laboratóriumába. És ekkor kezdetét veszi az agymenés. Csak hogy pár dolgot említsek a folytatásból: zombik, csontváz, eszement találmányok, és egy kiskutyaként viselkedő, üvegburában élő agyvelő. No, meg maga Tesla, aki mostanában egyre több könyvben jut főszerephez.

Emma talpraesett, kemény csaj, az a fajta, akivel jobb, ha nem kekeckedsz, mert csípőből leiskoláz. Hogy hogyan, arról Barnabást kellene megkérdeznünk. Barnabás az a fajta miniatűr öregember, akinek egyetlen szavától viszketni kezd a tenyerem. Leereszkedően beszél mindenkivel, öltönyben jár és mindenkit magáz. Még Lőrincet is, a nyugodtan üldögélő vízidisznót. Emma és Barnabás az első pillanattól utálják egymást, ami a könyv végére enyhülő tendenciát mutat, de végig egymás vérét szívják. És persze ott van Nikola Tesla, a feltaláló: hisztis, néha depis, és attól retteg, hogy állandóan egy kacsa figyeli őt. Valamint szót érdemel a csontváz, aki Emma hű és kedves kísérője a kaland nagy részében.

Ami pedig a gonoszokat illeti, elég sokszínű a felhozatal. Van zombisereg, akinek Sperhakni parancsol. Van óriásrobot is, ami önmagában nem lenne gonosz, csakhogy azt meg Balázs, a világ leggonoszabb koalája irányítja. És az egész gonosz társaság koronájának ékköve Doktor Korv, a címben szereplő majdnem halálos halálsugár atyja. És az a halálsugár nemcsak halálos, de ….. nem akarom lelőni a poént.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük