Írta: Sutáné Csulik Andrea

Szerző: Méhes Károly. Budapest: Scolar Kiadó, 2013.


Régebbi darab, de ez egy jó könyv. Tudom, hogy lelőttem a poént, de amikor kézbevettem, tudtam, hogy tetszeni fog. Kócos, fejjel lefelé hintázó kislány huncut tekintettel néz ránk a szép sorban egymás mellé rendezett házak felett. És ez még csak a borító! Nézzünk bele a könyvbe!

A rajzok is olyanok, mint a főszereplő kislány, Kitkat: ingadozik az álom és a valóság között. Az első meséknél elöntött az az érzés, amelyet gyerekkoromban éreztem a Vidám mesék olvasásakor: rövid, szórakoztató történetek, kisebb-nagyobb tanulságokkal. A mesék pörgősek, nincsenek felesleges párbeszédek, csak a lényeg. Van egy kislány, akivel hol az igazi életben, hol a képzeletében izgalmak, kalandok sora követi egymást. Aztán ahogy továbbhaladunk a mesékkel, egyre többet nevetünk, egyre többször mondjuk azt, hogy „nézd, olyan, mint én!”. A szerző egyre inkább beleéli magát egy 4-7 éves gyerek elvarázsolt világába. Elvándorolt egy igazi sárkánycsárdába, a Mikulással helyettesítette a húsvéti nyuszit, szemtelenkedett a szülőkkel, pont úgy, mint ahogy ez a kis fejekben lenni szokott. Kitkat közben felnőtt, végighaladt a bölcsődén, óvodán és iskolán, de végig tartotta magát ahhoz, ahogyan egy gyereknek működnie kell: semmiképp sem szabályosan, hanem szabadon, nevetve, néha rettegve, a két világ határán kiegyensúlyozva, hogy ne unatkozzon.

Kedvenc részem, az Okosnak lenni jó. Melyik szülő ne kérdezné meg a friss iskolást, hogy mi volt ma a suliban? Kitkat válasza pedig olyan, mint amit ilyenkor a gyerekek gondolni szoktak: „Ma az iskolában kedd volt.” Bolond kérdésre csakis bolond válasz adható.

Ezt a könyvet is érdemes végiglapozni, olvasni, és rengeteget nevetni a kitalált és valós történeteken. Mindenki felismeri majd saját álmodozó, önmagát kereső gyerekét is a mesében.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük